Oldalak

2012. január 7., szombat

Pilateses guggolás

Guggolni még csak le tud mindenki, a gondok általában a felállással kezdődnek. Háhááá,gondoljátok Ti. Ugyanis leguggolni sem olyan egyszerű, ha az ember megpróbál figyelni a derekára. Egy jó kis szadi nektek is, ha már beteg vagyok. Induljon a móka!
                                               

A guggolás a popsi-láb-has trió legjobb trénere. Mindent átdolgoztat, ami egy formás női (vagy akár férfi) alváz éke lehet, de az optimális hatás eléréséhez fontos, hogy a nagy odafigyeléssel hajtsuk végre a gyakorlatot.
Három dologra univerzálisan figyelni kell:
Ideális szögben dől előre,
de picit domborít
  1. a tempó maradjon lassú
  2. tartsuk hátul, a popsinál a súlypontunkat (ne dőljünk előre)
  3. a medencét tartsuk semlegesben 
Alaphelyzet: Kis terpeszállás (csípőszéles), medence semleges, fejtetővel nyújtózzunk a plafon irányába. A karokat tartsuk kb. mellmagasságban derékszögben behajlított könyökkel és kulcsoljuk össze a kezünket (lehetőleg úgy, hogy a két tenyeret forgassuk el egymáshoz képest és így hajlítsuk be az ujjakat).
Belégzésre stabilizáljunk, feszítsük meg a törzsfűzőnket. Végig figyeljünk arra, hogy az egész talpunk lent legyen és helyezzünk súlyt a belső talpélekre is.
Kilégzésre kezdjünk el a súlypontunkkal közeledni a földhöz, arra figyeljünk, hogy a fenekünket dugjuk ki, pucsítsunk, de közben ne domborítsunk a hátunkkal és ne próbáljunk nagyanyósan előre hajolni, próbáljuk meg a törzsünket olyan egyenesen tartani, mintha székre ülnénk. Segíthet, ha arra gondolunk, hogy fejtetővel felfelé, a plafon irányába nyújtózunk. Egyensúlyunkat azáltal tarthatjuk meg, hogy a saját kezünkbe kapaszkodunk, erősen markoljuk az egyik kezünkkel a másik kézfejünket. Úgy középtájon vegyünk még egy levegőt, és a térd magasságában figyeljünk arra, hogy ne dőljünk előre derékból, fenékkel pedig gondoljunk hátrafelé, messzire.
Ha leérkeztünk és még mindig nem dőlünk előre, mint a pisai ferde torony, akkor 1) legyünk nagyon büszkék magunkra egy belégzés erejéig, 2) a két mancsunkba jól megkapaszkodva indítsuk a farizom-hasizom-combizom  szentháromsággal egy kilégzésre a felállást. Itt a kulcsszó a lassúság, ha elkapkodjuk, akkor sem mi, sem a farizmunk nem fogja jól kiélvezni a remek eccentrikus izommunkát. Felfelé is ugyanúgy igaz, hogy ne segítsünk magunknak az előredőléssel, gondoljunk arra, hogy egy pontosan a fejtetőnkhöz illesztett mágnessel húzzuk fel magunkat, ami nem engedi, hogy dülöngéljünk a merőlegeshez képest. Ha ezzel a módszerrel magasra gondolunk, akkor nem eshet meg, hogy a far és hasizom helyett mondjuk a derekunk is besegít a munkába.
Ha bírjuk, akkor ismételjük meg ötször, de ha jól csináljuk, az se tragédia ha (az elején) nem megy többször. Lehet félig guggolós, rugós változatot is csinálni belőle, amikor csak derékszögig hajlítjuk a térdünket, de beletempózunk. Aerob erősítésnek az utóbbi szuper választás lehet.

Helytelen: a néni nagyon előre hajolt
Ez lenne az optimális, de labda
nélkül nagyon nehéz így

Na így csinálják az okosok
A képen egy cadillac oldalához rugókkal rögzített
rúdba csimpaszkodva tudja megtartani a hölgy
a súlypontját. Persze így,
extra ellenállással nem is nehéz :P
                                                    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése