Padlón vagy, mert... (a-Forrest Gump-type-of inspiration)

they'd take me anywhere..they was my magic shoes

Padlón vagy, mert úszik a lakás, szakítottál, menstruálsz, szar lett a ZH, hó esik a legszebb tavaszban, kirúgtak a munkahelyedről, nem találsz munkát, nem találsz pasit, nem találsz csajt, nem találsz magadra, pattanás van a homlokodon, semmihez sincs kedved, elkószált a macskád, megint sír a gyerek, ráncos a szemkörnyéked, elmegy a wifi, elmegy a szomszéd wifije, nem szeretnek, nem szeretsz, nem jól szeretsz, nem jól szeretnek, nem tudod rávenni magad a munkádra, ráveszed magad a munkádra, de olyan unalmas, hogy inkább néznél kínaiul spektrumot, híztál két kilót, fogytál két kilót, megint sír a gyerek, megint szexelnek a szomszédban, megint nincs senki a szomszédban, felfröccsent a sár az új kabátodra,  nem volt laktózmentes tej a boltban, és elfogyott a csoki otthonról és a kuka mellé ment a kávézacc? Ez a poszt neked szól.

Ez nem egy hosszú, mélylélektani elmélkedés-típusú blogposzt. Ez egy short notice arról, hogy a dolgok nem jönnek helyre maguktól, majd holnap (néha van ilyen, a filmekben, amikor a szomorú főhős hazafelé menet leönti kávéval a véletlenül szembejövő gyönyörű alfahímet, aki két héten belül elveszi az amúgy buta és csúnya lányt, de a valóságban a bili és a kéz klasszikus esete áll fenn). Sok olyan helyzet van, amiben az a legnyomasztóbb, hogy tehetetlennek érzed magad. 

A hosszú távú önsegítési stratégiák ecsetelése kívül esik ennek a blognak az alapvető célkitűzésein és kétségkívül nem megoldás, csak egy kis önhatékonyság-növelésre jó, de ha rövid távról van szó, akkor én személy szerint futok (najó, a nagyon rövidtávon a milka csoki és a mamám a legjobb barátom, de ezek után közvetlenül jön a futás).

Valamennyire tekinthető rögeszmésnek a jelenség, de kit érdekel, ha segít, és ráadásul mégcsak nem is önpuszító. Régen koriztam, de az nehezebben elérhető és a kicsi körök néha ellenkező hatást váltottak ki belőlem. Hó, hideg/meleg idő, dugó a margit-szigeti futópályán, és a tény, hogy pocsék futó vagyok: nem számít. Van, amikor csak ki kell futni magad a világból vagy a kerületből, vagy csak tovább kell koptatni a futópadot (itt legalább még a szemedet is becsukhatod..pár pillanatra) és csak menni, menni és menni. Csak a légzésedre és a mogzgáskoordinációra figyelj, add át magad a füledbe zúgó kedvenc zenéidnek, végül zuhanyozd le magadról a gondokat. 

Keep moving and stay amazing! xxx

P.S. instant jókedv videó!!