Integrált kifejezés és táncterápia órán jártam 1.

Ez a bejegyzés nem a pilatessel kapcsolatos, talán nem is annyira a rendszeres mozgásrutinnal, melybe a pilates tartoz(hat), de írok róla, mert úgy gondolom, hogy mindenki számára érdekes lehet.
Az órát pszichológushallgatóként vettem fel, főleg azért, mert  szívesen "fogyasztok" minden olyasmit, ami valamilyen formában a mozgás és pszichológia és/vagy idegélettan keresztmetszetébe tartozik. Az év elején ezért örültem meg annyira, amikor láttam, hogy egy teljesítendő tanegységet kipipálhatok egy témába vágó kurzussal. A kurzust három napba tömbösítették az őszi szünet végén, pihenés szempontjából kicsit kedvezőtlen, de bevállalós vagyok, úgyhogy izgatottan vártam a mai napot. :-)
Magáról a módszerről nem szeretnék bővebben írni, egyrészt azért, mert ez egy gyakorlati óra, mely ún. sajátélménnyel gazdagít, nem kínál elméleti tudást. Másrészt ha van olyan az olvasók között, aki kipróbálná, akkor nem lőném le a poént, ugyanis véleményem szerint a túl sok előzetes infó megzavarhatja a testi észleléshez kötött folyamatok megtapasztalását. Ennyit a szakmázásról, illetve ha mégis olvasgatnátok róla, akkor klikk ide: http://www.tancterapia.com/hun/index_hun.php?url=modszer.php
Amit tőlem kaptok, az a mai sajátélményem csökevényes és leegyszerűsített verbális briefje tehát :-)
A szessön kis csoportban zajlott, 16-an vettük fel a kurzust, ez kb. az a csoportnagyság, ami lehetővé teszi, hogy pár labdadobálgatós kör után már mindenkinek viszonylag kis hibaszázalékkal meg tudtuk jegyezni a nevét. :-) Minden nap kiemelek egy vagy két feladatot, amit részletesen leírok élmény szinten, hátha kipróbálnátok barátokkal, vagy kedvet kaptok egy másfajta mozgás kipróbálásához.
Tükrözés

Ebben a feladatban párokat alkottunk, és három blokkban dolgoztunk. Kezdő helyzetben egymással szemben álltunk, kettőnk között félúton volt a "tükör", egy képzeletbeli tengely, mely virtuálisan lehatárolta a teret. Az instrukció csupán annyi volt, hogy mozogjunk (nem táncoljunk!) a zenére, de úgy, hogy egyikünk a "vezető", aki szabadon engedi a végtagjait a zene ritmusára, a másikunk pedig élő tükörként megpróbálja minél pontosabban imitálni a vezető mozgását. Gondoljatok bele, hogy mekkora kihívásnak van kitéve az idegrendszer, hogy a másodperc töredéke alatt észlelje a másik mozgását és ugyanazt a mozdulatot, mi több bonyolult mozdulatsort szinkronban kivitelezze. Nem csoda, hogy a két egyéni rész után, mikor meg volt határozva, hogy ki a tükör és ki a tükrözött, igen nagy ráhangolódás alakult ki közöttünk a párommal. Érdekes, hogy voltak dolgok, amikre egyszerűen nem tudtunk figyelni, ilyen volt például, hogy annyira ráhangolódtunk a másikra, hogy teljesen megfeledkeztük a tükör iránymegfordító tulajdonságáról és a balra mutatott mozdulatokat nem jobbra, hanem megegyező irányban utánoztuk. Kezdetben persze az ember nem nagyon tud ellazulni egy ilyen helyzetben, hülyén érzi magát, én pl. nem tudtam eldönteni, hogy egy kissé parodisztikus balett-imitációba vagy valami diszkós lötyögésbe kezdjek-e, amikor én voltam a vezető.  Végülis a zene segített feloldódni: egyértelműen valami Amelié csodálatos élete - Flashdance kombó révületében mozogtam és hihetetlenül jól éreztem magam :-) A harmadik blokkban jöttek az igazi kihívások: szavak nélkül kellett meghatározni, hogy ki a vezető és ki utánoz. Mi viszonylag lecsaptuk a labdát, mert volt, hogy rámutatással jeleztünk, ami nagyon-nagyon nem szép megoldás, viszont a zárókörben sokan említették, hogy tényleg sikerült a bemelegítés során annyira szinkronba kerülniük, hogy explicit jelzés nélkül passzolgassák egymásnak a szerepeket.
Nagyon megragadott a feladatban a zene, annyira, hogy a nap végén elkértem az előadó nevét, bár a konkrét számban nem vagyok biztos, de hasonló volt:

                                 
Engem egy zenélődobozkára emlékeztet, kis tükörrel a fedélen :-)
U.i.: holnap még szólok egy másik nagyon izgi gyakorlatról, az impulzusadásról, mert egy bejegyzésnek ez is kicsit bő lére lett eresztve :-)