A diétákról és kalóriaégetésről komolyan

Egy korábbi, tréfásnak szánt bejegyzésem népszerűségéből kiindulva gondoltam, hogy ez a téma nagyon izgathatja a fantáziátokat. Ezért megírtam egy áttekintő bejegyzést arról, amit én tudok, abban a formában, ahogyan én szoktam gondolkodni a kérdésről.

Ebben a bejegyzésben három dologra szeretnék törekedni: a tudományosságra, a közérthetőségre és az egyszerűségre. Nem fogyókúrás tanácsokat és tippeket szeretnék adni, csupán arról szeretnék röviden beszámolni, hogy a humán biológia hogy látja a kérdést. Pontosítok: én mit szűrtem le abból, hogy ezek a tudományágak hogyan látják ezt a kérdést.
A harmadik fontos, sőt emberi mivoltunk következtében talán legfontosabb tényező a pszichológiai faktor, vagyis a fogyókúráról és ételről, valamint a testünkről alkotott gondolatok, érzések és (cselekvéssel kapcsolatos) tervek. Ehhez jönnek a vitathatatlan szerepet játszó társas-társadalmi-kulturális hatások A (szociál) pszichológia is érdekes vonatkozásokkal gazdagította a táplálkozástudományt, nem csak a brit tudósok szintjén, de ennek inkább szánnék egy újabb bejegyzést.
Ugye, hogy nem is csak a kalóriákkal kell számolnunk? :)


Miért fontos?
Érdekes módon a biológia nem az elhízás, hanem az éhezés felől közelít. Ha belegondolunk az ember evolúciós történetébe, amikor az étkezéssel és az anyagcserével kapcsolatos mechanizmusok kialakultak, ez jogosnak is tűnik. Tovább megyek: az éhezésbe gyorsabban bele lehet halni, mint a hízásba, ezért ettől jobban kell félteni a szervezetünk integritását, mint a hízástól. Illetve akkor, amikor bizonyos automatikus preferenciáink, öröklött programjaink kialakultak, akkor az emberiség még nem a túlevéssel, hanem az éhezéssel küzdött. Persze a jóléti társadalmakra jellemző "halálokok" rangsorában előkelő helyet foglalnak az elhízással kapcsolatba hozható (pl. cardivascularis betegségek, diabetes mellitus) kórokok. Az ember tehát olyan állat, aki néha kicsit belebicsaklik abba, hogy milyen ügyesen alkalmazkodott a környezetéhez: ami egykor túléléshez vezetett, egy másik társadalmi-gazdasági környezetben a korai halálért lehet felelős. Mielőtt elszomorodnánk az evolúció átkos végtermékén, gondoljunk bele, hogy van egy csodafegyverünk: nem csak automatizmusokból állunk, tudatos stratégiákat is tudunk futtatni a korrigálás érdekében. Ezért érdemes tudatos figyelmet szentelni a táplálkozásra és mozgásra.


Mire figyeljünk?
Kétszer két dologra: eleget és elég jót együnk, illetve eleget és elég jól mozogjunk. Mindkettő ugyanannyira fontos a testsúlyszabályozásban.
Az eleget arra vonatkozik, hogy badarság azt gondolni, hogy egy éhezésen alapuló diéta, vagy havi egyszer három, kifulladásig tartó Margitsziget-kör bármit is számítana. A hangsúly a mennyiség tekintetében a rendszerességen van. Rá kell szokni egyfajta mennyiségre, amivel elég energiánk van és amennyi idő alatt kellemesen átmozgatjuk magunkat. Ha ez egyensúlyban van, akkor nincs szükség extra erőfeszítésekre, mert a szervezetnek van annyi agya (HÖHÖ, na de szó szerint), hogy ha túlfeszíted, akkor pofán csap. Ugyanis, ha szélsőségesen lestresszeled extrém diétával vagy annyi sporttal, amennyi megárthat, akkor a test vészhelyzetnek észleli a szitut és a túlkapásokat jól megbünteti: az emésztésedet takarékra állítja, az izmaidat pedig nem fel, hanem leépíti. Such is life, végülis az a dolga, hogy rád vigyázzon :)
A mennyiség mellett fontos a minőség is. A táplálék javasolt összetételéről egy olyan ábrát hoztam, ami biosz msc.-n elfogadott, nem hiszem, hogy tudnék ennél hitelesebbet mutatni.

 A mozgás minőségének fontosságát pedig minden ezzel kapcsolatos blogbejegyzésemben igyekeztem kihangsúlyozni, annyira, hogy talán már unjátok is. A mozgással kapcsolatban (kicsit magam ellen beszélve) egyedül arra hívnám fel a figyelmet, hogy nem elég a pilateshez hasonló, különböző izomcsoportokra speciálisan fókuszáló mozgás.

 Kell, sőt feltétlenül szükséges, főleg a mozgásszervi panaszok megelőzéséhez és kezeléséhez, nem utolsósorban a feszesedéshez, de nem helyettesíti az ún. aerob holisztikus, egész testet elegendő oxigén jelenlétében átmozgató formákat. Nem kell ám nagy dolgokra gondolni, egy óra séta vagy kocogás, netán (jó)pár hossz úszás is elegendő, a fő itt is a rendszeresség.

Egyéb tényezők?
Vannak, dögivel. Biológiai szinten fontos lehet az alapvető fizikai  állapot (legyengült állapotban roborálásra, hízásra van szükség), illetve bizonyos alkati jellemzők (öröklött hajlam, persze ez nyilvánvalóan nem magyarázat túlkapásokra!). Az egyik legérdekesebb a barna zsírszövet mennyiségének és aktivitásának kérdése. Akiben a barna zsírszövet felnőttként is sok hő termelésére képes, azok általában kevésbé hajlamosak a hízásra, az energiájuk jó része hővé alakul. Állítólag az aktív barna zsírszövettel rendelkezők gyakran számolnak be arról, hogy állandóan melegük van...
A hormonális változások közül kiemelkednek a pajzsmirigyműködés rendellenességei (alulműködés esetén hízás, túlműködés esetén fogyás várható), de olyan egyszerű dolgok is előidézhetnek változásokat, mint a menstruáció előtti hormonsokk .
Az idegi hatásokra van egy sztorim. Persze ezt minden pszichológus is megtanulja, szóval kedves szaktársaim nyugodtan ugorhatnak pár sort, a végkifejletre nézzenek vissza. A 80'as években a tudományt eluralta az egyes tevékenységek irányítását végző agyi központok keresésének láza. Szegény patkányokkal kísérleteztek: kiirtottak egy bizonyos területet és megnézték, hogy mi lesz a hatása a viselkedésre. Azt találták, hogy ha a hipothalamusz egy speciális területét irtják ki, akkor fogyás, ha egy másik területét, akkor pedig hízás áll be az állatoknál. Rögtön meg is örültek: megtalálták a fogyás és a hízás agyi központjait. Na de itt jön a csavar! Ha nem étel, hanem mókuskerék volt a ketrecben, akkor az irtás után azt vagy kevésbé pörgették, vagy úgy pörgették, mint egy mérgezett egér. Ha meg ellenkező nemű patkit raktak be a kísérleti állat mellé, akkor az irtás hatására vagy túl nagy, vagy túl kicsi lett a szexuális érdeklődésük. Ennek alapján mára már azt gondolják, hogy a hipotalamuszban nem az evés, hanem a cselekvés általános motivációjának központjait (megközelítés/ingerlés; elkerülés/ingerszegénységre törekvés), pontosabban a központokhoz futó kötegrendszert találták meg. Ez át is vezet minket a pszichológia területére a táplálkozással kapcsolatban.

Patkik a hipotalamusz "éhség" és "jóllakottság" központjának
irtása után..a mai tudásunk szerint  ezek nem létező központok

                                   
A pszichológiai nyalánkságokat egy  következő bejegyzésben szívesen kifejteném bővebben. Példának az étel kívánatosságának mértékét (ún. incentív értékét) hoznám fel, ami néha rávesz minket olyan magatartásokra késztet, amik igencsak képesek felborítani a szervezet egyensúlyát (gondoljon mindenki a kedvenc süteményére, ha nagy mennyiségben elérhetővé válik...no comment :) ).

Az a fránya süti.. de néha olyan jól tud esni :)

All in all?
Összefoglalásul csak annyit mondanék, hogy szerintem nincs csodamódszer. Illetve sok különböző csodamódszer mögött ugyanaz a néhány fontos alapelv és pár apróság áll, egy hibát viszont gyakran elkövetnek a diétamesterek: kihagyják, hogy emberek vagyunk, nem szigorú szabályokra és bonyolult rendszerekre van szükségünk, csak néhány kézzelfogható dologra.
Több megerőltető és megvonásokkal járó dolgot nem is tudunk kivitelezni huzamosabb időn át, a cél szerintem néhány alapelv beépítése és automatikussá tétele lenne. Igen, ezt hívják életmódnak, de a váltás helyett én inkább változtatgatásról beszélnék. Például ha holnap elhatároznám, hogy örökre "leteszem" az édességet, és minden csokitól megszabadulok tuti, hogy estére már lenne itthon és még azt is el tudom képzelni, hogy a lemondás miatti megrázkódtatás hatására dupla annyit ennék belőle. Ez nem akaratgyengeség, csupán egészséges hedonizmus, a szervezetemnek nincs szüksége ennyire szigorú megszorításokra. Arra azonban törekedni kell, hogy egy sornál több ne tűnjön el mondjuk az egészséges vacsora helyett, ez már lehet jó szabály.
Tehát no para, egyensúly, életmód változtatgatás, semmi barbatrükk: mozogjunk és együnk is eleget és elég jót! :)

Inner peace..ha sikerül :)

Forrás:
Wikipédia
Bányai Éva tanárnő és Kiss János tanár úr órai megjegyzései és diái (patkányos kép szintén onnan)
http://www.foodnetwork.com
http://kungfupanda.wikia.com/wiki/File:Po_Eating_Bowl_of_Noodles.jpg
http://www.eatright.org
http://www.womenshealthmag.com
http://www.sikhnet.com